Ne cipeld tovább

A statisztikai adatok szerint a magyarok 62%-a túlsúlyos vagy elhízott.
Közülük sokan szeretnének lefogyni, mert szenvednek a súlytöbblettel
járó problémáktól, ám próbálkozásaik - esetleg ideig-óráig tartó sikerek
után - általában ismétlődő kudarcokba fulladnak. Ilyenkor
akaratgyengének érzik magukat, és sokszor ezzel vádolja őket a
környezetük is. A valódi kérdés azonban nem az, hogy mennyire erős az
akaratuk, hanem hogy miért esznek rendszeresen többet, mint amennyire a
testüknek szüksége van. A válasz ugyanis elvezethet a megoldásig.
Azok, akikben az ételek és az étkezés összefonódtak bizonyos alapvető
lelki szükségletekkel - például a biztonságérzettel, a megnyugvással, a
szeretetkifejezéssel, az összetartozással -, gyakran nem a fizikai,
hanem az úgynevezett érzelmi éhség miatt esznek.
Az evés pszichológiája nem egy "dísz a kalapon", amit extraként
bevethetünk a huszadik sikertelen fogyókúra után, hanem kikerülhetetlen
része a testsúlygondok megszüntetésének.
Ha le akarunk fogyni, akkor előbb közel kell merészkednünk a
problémánkhoz, és meg kell értenünk azt. Egy sok összetevős rejtvényről
van szó, egy titkos térképről önmagunkhoz. Gyakran generációk hosszú
sora őrzi és adja tovább tudatosan vagy tudattalanul az egyes elemeket,
amelyek képesek összekapcsolódni egymással és belobbantani vagy
fenntartani a problémát. Ha ezt a térképet, a mi egyedi történetünket
felderítjük, akkor többé nem egyendiétákban, egy kaptafára gyártott
életmódprogramokban, porokban és pirulákban keressük majd a megoldást,
mert érteni fogjuk azokat a személyes szükségleteinket és hiányainkat,
amelyek miatt akkor is eszünk, amikor az adott ételre vagy mennyiségre a
testünknek nincs szüksége. Ha pedig értjük, akkor a valódi problémára
kereshetünk valódi megoldást. E nélkül a tartós fogyás csak vágyálom
marad, vagy alig elviselhető önsanyargatás árán érhető el.
Dr. Lukács Liza rendkívüli érzékenységgel és empátiával megírt,
élményszerű könyvében nem csupán
…